Családtörténet - Bajna

CSALÁDTÖRTÉNET

A Sándorok a Both család egyik tagja, Nebojszai Balogh Erzsébet révén lettek Bajna urai. A nemességet megszerző ős, Kaszai Benchich Tamás volt, aki 1456-ban vitézségéért nyerte el V. László királytól a Trencsén megyei Szlavnica (ma Szalonca nevű falu Szlovákiában) birtokát és a vele járó címet. Tamás fia Benchich Sándor volt, akinek gyermeke apja keresztneve után Sándor Mártonnak nevezte magát, innen nyerte a család vezetéknevét.

Márton unokája, Sándor László és Tökésújfalussy Erzsébet másodszülött fiúgyermeke, László a család ősi birtokaiból szinte semmit nem örökölt, viszont felesége, Nebojszai Balogh Erzsébet hozományaként övé lett a Mátyás király idejében nagy vagyonra és hírnévre szert tett bajnai Both család örökségének egy része. László és fiai tehát így lettek a Szlavnicai Sándor család bajnai ágának megalapítói.

A török háborúk után elzálogosított bajnai birtokegyüttest, nagyanyja hozományát Sándor Menyhért váltotta ki, így 1696-ban az ő tulajdonába került. 1696-ban a vármegyei közgyűlés alispáni posztra választotta. Ezáltal a megye tényleges irányítása Menyhért kezébe került, majd 1716-ban bárói rangot kapott. Fiát, Mihályt 1727-ben a király tanácsosai közé választotta és az aranygyapjas rend lovagjává ütötte. Sándor Mihály apja halála után 1773-ig állt a bajnai uradalom élén, amelynek megszervezése nagyrészt az ő nevéhez fűződik. Mihály megkezdte vagyona gyarapítását, később a már három megyére kiterjedő birtokok központja Bajna lett, ahol 1743-ban megkezdődött a török időkben elpusztult udvarház helyreállítása.

Sándor Mihály halála után egyetlen fia, a már majdnem negyvenéves Sándor Antal vette át az uradalom irányítását.

Antal grófot elsősorban nagylelkűsége miatt kedvelték, családjával sokat tartózkodott Bajnán, itt született négy gyermeke, Vince, Josepha, Anna és Eszter is. Egyetlen fia, Vince Vácott, a piarista atyák által vezetett Theresianumban tanult.

Sándor Antal 1801-es halálával Vince lett az örökös, aki ekkor már császári- királyi kamarás volt, feleségével, Szapáry Annával három gyermekük, két fiú és egy leánygyermek született. Vince egyébként az uradalom gondját tiszttartóira hagyta, esztergomi házát először bérbe, majd végleg eladta, ő maga pedig a fővárosba költözött. Budán, a királyi vár közelében építtetett egy palotát Pollack Mihály építésszel 1803-ban. Ezt követően itt töltötte ideje nagy részét.

A Sándor családban a gyermekek nevelése teljesen az anyára, Szapáry Annára hárult, mivel 1819-ben férje súlyos tüdőgyulladást kapott, és rövid időn belül meghalt. A címek és az uradalom várományosa így Móric lett, akit tizenhét éves koráig szinte semmire nem tanítottak meg. Fivére, majd apja halála után kezdte el autodidakta módon tanulmányait, és rövid idő alatt elsajátította az olasz és a francia nyelvet, megtanult zongorázni, citerázni, sőt néha még stájer dalokat is komponált. Apja szigorú nevelése nyomot hagyott jellemén, zárkózott természete volt.

A lónak, a lóért, a lóval élt. Már apja, Vince is szerette a lovakat, hiszen a gyarmati ménes alapjait ő vetette meg, ő építette 1802-ben a bajnai kastély mögötti istállót, és a budai palota istállójára is egy vagyont áldozott.

Sándor Móric azonban lóra csak apja halála után ülhetett. A grófot nevelője nem akarta a lovak közelébe engedni, mert szerinte, aki nem tanult lovagolni, az nem tud. Móric viszont azt válaszolta neki: „Akinek tanulni kell a lovaglást, az soha nem fogja megtanulni.” Majd felpattant egy lóra, többször átugratott egy póznán, végül a nyerget félredobva akadályt ugrott.

Tehetsége szenvedélyévé vált, és mindent feláldozott érte. Eladta nagyanyja hozományát, a Győr megyei Ráró birtokot, majd 1831-ben az apja által épített budai Sándor-palotát is áruba bocsátotta, amely így az olasz eredetű Pallavicini család tulajdonába került.

„Ez nem ember, ez egy ördög” – mondták róla Angliában, ahol betört egy különösen vad lovat. Hajmeresztő lovasbravúrjaitól hangos volt Budapest és Bécs. A Szigetországban több világcsúcsot is felállított akadályugrásban.

A gróf Metternich osztrák kancellár lányát, Leontine hercegnőt vette feleségül. Az esküvőt 1835. február 8-án tartották Bécsben.

Móric Leontine kedvéért építette át bajnai kastélyát, melyben boldog házaséveiket töltötték.

Két gyermekük született, Leó és Paulina, de az egyetlen fiúörökös hétéves korában váratlanul meghalt.

Sándor Móricnak a ló volt az élete és az lett a veszte. 1850-ben Linzben, egy ugratás közben kiesett a kocsijából és fejét egy vasrácsnak ütötte. Pár nap múlva egy bécsi kaszinóban önkívületi állapotba került és tört-zúzott. Innen egy prágai elmegyógyintézetbe vitték. Élete végéig a birtokán élt lovas emlékeivel körülvéve, utolsó éveit pedig a döblingi elmegyógyintézetben töltötte. 1878. február 23-án halt meg Bécsben.

Halálával férfiágon kihalt a Szlavnicai Sándor család bajnai ága. Az örökös Paulina Clementina Maria Valpurga Sándor de Szlavnica nagybátyjához, azaz anyja féltestvéréhez, Metternich Richárd herceghez ment feleségül. A herceg a Habsburg-ház szolgálatában állt diplomataként, családjával együtt sokat utazott. A házaspár első két leánya így Drezdában látta meg a napvilágot, a legkisebb leány, Clementina pedig a Párizs melletti Bougivalban született. A gróf leánya, sok időt töltött Bajnán, 1895-ben, férje halála után végleg a birtokra költözött, és aktív szereplője lett a falu életének.

Forrás: Balázs Péter, Balsay István, Buza Péter, Kosáry Domokos, Pálffy Géza, Virág Rudolf, Zupkó Gábor: Száz Magyar Falu- Az Ördöglovas kastélyában, Arcanum.hu

Paulina három leánynak adott életet. Lányai közül a legidősebb, Zsófia Albrecht de Oettingen-Spielberg herceghez ment feleségül, de gyermek nélkül korán özvegységre jutott. A második lány, Erzsébet Victor Augustinus de Ratibor herceg neje lett és számos gyermekkel ajándékozta meg őt. A legkisebb lány, Clementina egész életében hajadon maradt, és anyjától örökölt birtokán, Bajnán a legmélyebb vallásosságban élte életét.

Széchenyi ikon